Miért beszél egyre több kutató az interocepcióról?
Van egy fogalom, amely az elmúlt években feltűnően gyakran jelenik meg a neurofejlődési kutatásokban. Ha valaki autizmusról vagy ADHD-ról olvas friss szakirodalmat, előbb-utóbb biztosan találkozik vele. Ez az interocepció.
Megjelenik az érzelemszabályozásról szóló tanulmányokban, az alexitímiával foglalkozó kutatásokban, a fájdalomérzékelésről, az evési nehézségekről, a szorongásról vagy éppen a szenzoros feldolgozásról szóló publikációkban. Első ránézésre ezek távoli témáknak tűnnek, mégis egyre gyakrabban ugyanahhoz a fogalomhoz vezetnek vissza.
Az interocepció a test belső állapotainak érzékelése. Az agy folyamatosan dolgozza fel a szervezetből érkező jelzéseket: az éhséget, a szomjúságot, a légzést, a szívverést, a testhőmérsékletet, a fájdalmat vagy a hólyag telítettségét. Ezek a folyamatok többnyire automatikusan működnek, ezért ritkán gondolunk rájuk. Többnyire csak akkor vesszük észre őket, amikor valami eltér a megszokottól.
Az elmúlt évek kutatásai alapján azonban úgy tűnik, hogy az interocepció szerepe túlmutat a testi szükségletek érzékelésén. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy kapcsolatban állhat az érzelmek felismerésével, az önszabályozással, a stresszre adott válaszokkal és a társas működéssel is. Emiatt az autizmus és az ADHD kutatásának is egyre fontosabb területévé vált.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden autista vagy ADHD-val élő ember interocepciója azonos módon működik. A jelenlegi szakirodalom inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy jelentős egyéni különbségek léteznek. Éppen ezért ma már sok kutató nem azt kérdezi, hogy van-e interoceptív eltérés, hanem azt, hogy milyen formában, milyen mértékben és milyen következményekkel jelenik meg egyes embereknél.
Ez különösen érdekes az autizmus és az ADHD szempontjából. Az elmúlt években egyre több kutatás vizsgálta, hogy ezekben az állapotokban eltérhet a test belső jelzéseinek feldolgozása. Nem arról van szó, hogy minden autista vagy ADHD-val élő ember ugyanúgy működik. A kutatások éppen az ellenkezőjét mutatják: rendkívül nagy az egyéni változatosság. Vannak, akik nagyon intenzíven érzékelik a testük jelzéseit, másoknak nehezebb felismerni azokat és sokaknál ugyanazon a napon is változhat, hogy melyik jellemzőbb.
Talán ez az interocepcióval kapcsolatos kutatások legfontosabb üzenete. Mielőtt viselkedést értelmeznénk, érdemes megérteni, milyen idegrendszeri folyamatok alakíthatják azt. Minél közelebb kerülünk ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez, annál nagyobb eséllyel tudunk olyan támogatást nyújtani, amely nem a látható tünetekre, hanem a mögöttük álló szükségletekre reagál.
Szakirodalom:
Klein, M., Witthöft, M., & Jungmann, S. M. (2025). Interoception in individuals with autism spectrum disorder: A systematic literature review and meta-analysis. Frontiers in Psychiatry, 16, 1573263.
→ Jelenleg az egyik legátfogóbb összefoglaló az autizmus és az interocepció kapcsolatáról. Kiemeli, hogy az eddigi eredmények nem egységesek, és nagy egyéni különbségek figyelhetők meg.
Bruton, A. M., és mtsai. (2025). Diminished Interoceptive Accuracy in Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder: A Systematic Review. Psychophysiology.
→ A jelenlegi legfrissebb szisztematikus áttekintés az interocepció és az ADHD kapcsolatáról. A legtöbb vizsgálat csökkent interoceptív pontosságot talált ADHD-ban, ugyanakkor a szerzők hangsúlyozzák a további kutatások szükségességét.
Van Bael, K., és mtsai. (2024). A systematic review and meta-analysis of the relationship between subjective interoception and alexithymia. PLOS ONE, 19(11).
→ Fontos háttéranyag annak megértéséhez, hogyan kapcsolódik az interocepció az érzelmek felismeréséhez és az alexitímiához.
A tudományos ismeretek folyamatosan bővülnek. Ez a cikk a közzététel időpontjában rendelkezésre álló szakirodalom alapján készült, ezért későbbi kutatások egyes megállapításokat árnyalhatnak vagy kiegészíthetnek. Az aktuális értelmezéshez mindig érdemes ellenőrizni a cikk közzétételének vagy utolsó frissítésének dátumát.